Több évvel ezelőtt néhány hónap betegség után eltávozott barátnőm édesanyja.. Következő nap barátnőm eljött hozzánk.Eléggé ki volt borulva. Nem könnyű tudomásul venni hogy a szülő nincs többé…Sajnos ezt én is végigcsináltam már. Mindkét szülőm eltávozott sok éve már. Beszélgettünk anyukájáról, a betegségéről. Közben egy hideg légfuvallatot éreztem, ami körülvett – mintha kinyílna a hűtő ajtaja, olyan hideg volt. Sőt, mintha beléptem volna egy mélyhűtő kamrába. A hideg egyre kúszott át a bőrömön egészen a csontjaimig hatolóan. Elkezdtem vacogva fázni, felhúztam a melegítő cipzáramat nyakig. Mit sem ért.. Mondtam is barátnőmnek “itt van anyukád szelleme” – beszámoltam neki érzésemről. Kiderült, hogy ő is érezte, csak nem merte tudomásul venni. Ő sokkal érzékenyebb nálam, csak nincs felkészülve a szellemekkel való kommunikációra és ilyenkor “beparázik”. Kb fél óráig éreztem a hideget körülöttem, azután elmúlt… Barátnőm későbbi beszámolói alapján kiderült, hogy azért nem bír otthon egyedül létezni, mert érez jelenlétet a lakásban már évek óta. Édesapja már régen eltávozott. Az ő jelenlétét érzi és fél tőle. Pedig nagyon szerette és ragaszkodott hozzá. Sok év után sem tudta elengedni.. Éppen ezért érzékelte, hogy ott van, mert a túlzott szeretetével ragaszkodásával odaláncolta magához. Később x év múlva végre sikerült a szeretete és ragaszkodása általa fogvatartott édesapja szellem lényét elengednie. Hogy hogyan sikerült? Megtanult meditálni és ebben az állapotban sokszor “beszélgetett” vele. Sok minden kiderült utólag a családdal kapcsolatban. Édesapja kérte őt, hogy engedje útjára. A szívében a gondolataiban úgyis ott lesz. Csak ne ragaszkodjon úgy hozzá és ne akarja hogy újra éljen, vele legyen. Több ilyen “beszélgetés”( gyertya, füstölő, mint kötelező kellékek) után már el tudta engedni az égi övéihez. Anyukájával hasonló képpen néhány év múlva ugyan így “megbeszélte” a dolgokat és nagy szeretetben elbúcsúztak egymástól – miután tisztázták a nézeteltéréseiket.
Nem mindenki tudja ezt így megtenni – ilyen olyan okok miatt. Pl. haragszik az illetőre, vagy nagyon szerette és túl fájdalmas ahhoz, hogy megtegye. Érdemes megpróbálni, ha másképp nem, akkor úgy, hogy gondolatban elmondja, mi miatt haragszik az illetőre és már visszatekintve meg tud bocsájtani. Ha a nagy szeretet miatt nem megy, akkor legyen az vigasz, hogy odafönn úgyis újra találkoznak és együtt lesznek. Elég, ha ezeket így végig gondolja. Ha nem érez, tapasztal semmit válaszként, az attól még működik!! Később, álom formájában, vagy egy hirtelen jött gondolatként,vagy ott nyílik ki egy könyv, ahol erről írnak, vagy a buszon-villamoson meghall egy beszélgetést..sokféle módon jöhet a visszajelzés, hogy eljutott az illetőhöz az üzenet és megtörtént a megbocsájtás ( ha ez volt a probléma).
Fontos, hogy eltávozott szeretteinket ne tartsuk fogva túlzott ragaszkodásunkkal. Meggyászoljuk megsirassuk, sokat beszéljünk vele gondolatban, ráhangolódva. Hagyni kell időt rá, hogy kidolgozódjon belőlünk a fájdalom. Meg kell várni, amíg elfogadható szintre redukálódik az érzés. Ha volt probléma, nézeteltérés, tisztázni lehet gondolati úton és utólag tiszta szívből megbocsájtani.. Ezzel útjára engedjük a lelket ahová tartozik.. X év múlva úgyis találkozunk odafönn. Addig viszont nekünk itt van dolgunk. Nekik odaát: kielemezni az elmúlt életet, hibákat, tapasztalatokat. Ezekből levonva a tanulságot és a megtapasztaltak birtokában eltervezni a következő inkarnációt. Akkor más leosztásban, de ugyan azokkal a szereplőkkel, esetleg újabb lelkek bevonásával újra indul az élet… Hogy ezt én honnan tudom? Nem tudom, csak valószínűsítem a buddhista tanok és néhány saját tapasztalat alapján…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: