tűzön járás…

Tegnap olvastam egy VIP blogos írását a főnöke által szervezett tűzön járásról.
Most elmesélem az én történetemet. Már kisgyermekkorban volt “összetűzésem” a forrósággal, tűzzel. Kb 3-4 éves lehettem, amikor otthon játszottam a konyhában. Hideg tél volt. A kis vaskályha kellemes meleget árasztva duruzsolt a konyhában.Mozgékony gyerek lévén, össze-vissza ugrándoztam. Anyám többszöri figyelmeztetése ellenére tovább folytattam.Egyszer csak hopp – megbotlottam valamiben. Arccal nekiestem a forró kályha sarkának! Hatalmas bőgést rendeztem ( teljesen jogosan). Nagyon fájt! Az volt a szerencsém, hogy a hőhatás csak egy pillanatig tartott. Nyom nélkül gyógyult, de a szövetek emlékeznek. Néha, ha nagyon meleg van, vagy nekem van nagyon melegem, akkor azon a területen egy csíkban ( mint anno) égő-viszkető érzés jelentkezik arcomon.
Másik afférom kis tini koromban történt. Egy-két kényes ruhaneműt ki akartam kézzel mosni. Éppen rossz volt a bojlerünk, ezért vizet melegítettem a gázon. Kis idő múlva a forrásban lévő vízzel telt fazekat vittem a fürdőszobába. Keresztül kellett haladnom a hosszú előszobán és úgy be a fürdőbe. Útközben, a fürdőszoba előtt, megbotlottam valamiben. A forró víz zsupsz…ráömlött a combomra. Felordítottam, és első ijedtségemben beszaladtam a fürdőbe. Gyorsan hideg vízzel locsoltam le az égett területet.Sokáig érzékeny volt, amíg gyógyult. Szerencsémre ez után sem maradt csúnya heg, csak egy alig látható kis barnás “cirmos” folt. Ma már csak ritkán látszik.
Ilyen előzmények után tűzön járás…még mit nem!!! Kiderült ugyanis, hogy az életmód tábor záró estéjén tűzön járás lesz!! Már az első napon elhatároztam, hogy én nem veszek részt rajta.( nem volt kötelező, nem is lehetett!!) Egyébként sem éreztem késztetést, hogy bebizonyítsam magamnak hogy átmegyek. Attól nem leszek sem szebb sem jobb ember.Biztosan befolyásolt a két régi affér is.
Elérkezett az utolsó nap. Addigra feltuningoltam magam, hogy na, majd én is átmegyek.Kíváncsi voltam rá, hogyan érik el azt az állapotot, hogy nem ég meg a talp! Az egész nap a felkészülés jegyében zajlott. Aznap már csak reggeli volt. Utána párokra osztottak minket. Elkezdődött az un. szufi transz megtapasztalása. Ez a következő képpen zajlott: a párosok egyik tagja lefeküdt a földre, a másik mellé ült és figyelte a fekvőt. A fekvőknek egyre szaporább légvétellel el kellett érnie a transz állapotot. Utána már normális légvétel következett. Az ülők feladata abból állt, hogy figyelniük kellett a fekvők légzését. Ha nem vett levegőt valaki, halkan szólni kellett neki, hogy “lélegezz”. Az én élményem ezzel kapcsolatban elég furcsa volt. A hyper ventillálás után belekerültem egy totál nagy sötétségbe. Nem láttam, hallottam semmit. Csak egy csontváz körvonalas alakot láttam.Ezzel egy időben folyamatosan remegtem… Egy idő múlva kijöttünk a transzból.A párunknak el kellett mesélni, hogy mi történt. Azután csere. A párom többször abbahagyta a légzését, de kérésemre újra kezdte. Később arról számolt be, hogy kilépett a testéből és kívülről látta saját magát. Valahová el is “ment” így, de erre már nem emlékszem.A transz közben hivatásos segítők járkáltak körbe, hogy ha valahol gond van, akkor tudjanak segíteni.. Ezután egy kis szabad foglalkozás következett. Az idő egy részében segítettünk fát hordani a máglyára.. Egy cédulára fel kellett írnunk, amitől szeretnénk megszabadulni, de eddig nem sikerült. Szürkületkor már hófehérbe öltözve, “tomboltunk egy kicsit. Remekül összeválogatott zenére mindenki úgy ugrált, táncolt ahogy akart. Itt hallottam először a Nox: Tűztáncát…óriási volt..! Akkor szerettem meg a Noxot..Később körben állás következett. Felemelt karokkal kértük Földanya jóváhagyását a tűzön járáshoz. Közben a máglyát már begyújtották. Ismét egy kis szabad foglalkozás következett. Vártuk, hogy leégjen a tűz. Beesteledett…a tűz leégett…már csak parázslott. A segítők óvatosan, egyenletesre túrták szét a parazsat. Kezdődhetett az átkelés…gatyaszár feltűrve… indulás… Százan voltunk. Szépen sorban keltek át a tűzön az emberek. Senkinek semmi baja nem lett. Sehol egy égésnyom, vagy folt! Tehát működik!!!!… Hamarosan én következek..Egyre kevésbé akartam átmenni. Nem hittem el még mindig, hogy nem fog megégetni…elsunnyoghattam volna, mielőtt sorra kerülök, de minek…szembe kell nézni vele… Nincs mese, én következek…csak állok a tűzszőnyeg szélén, nézem a parazsat.. mennem kéne…nem megyek. Hangosan bevallottam, száz ember előtt, hogy nem merek átmenni… Mindenki elkezdett vigasztalni. Végül én lettem a nap hőse…pedig nem akartam…