élet a halál után…

Sok évvel ezelőtt édesanyám súlyos betegsége végén távozni készült egy másik dimenzióba.Értesülvén erről egyik barátom kezembe nyomta a ” Tibeti könyv életről és halálról” c könyvet. El kezdtem olvasni és végig sírtam az egészet… Ugyanakkor nagy segítséget adott a gyász feldolgozásában és tudomásulvételében. Ennek hatására otthon gyertya és füstölő gyújtás után “megbeszéltem Anyvuval” / valójában ő kórházban volt / az egymás ellen elkövetett sérelmeket. Kértem bocsánatát, miközben én is megbocsájtottam neki több dolog miatt.. Működött a dolog! Hallottam a fejemben a hangját! elbúcsúztam tőle, megsirattam… és megbeszéltük, hogy odaát majd úgyis találkozunk… elment…
Aznaptól 4 napon keresztül, általános iskolás kisfiam többször említette, hogy látja öt az előszobában.
Szerettem volna tudni, hogy “jó helyre került-e”! Ugyanis életében sok nélkülözés és rossz dolog történt vele, s reméltem, hogy most már jó helyen van. Fohászom után néhány nappal vele álmodtam. Fiatalon, mosolygósan jelent meg előttem…innen tudtam már hogy minden rendben van. Többé már nem álmodtam vele..
Másik lakásba költöztünk. Az új szomszédunkkal összebarátkoztam..két év múlva elmentünk egy pár napra pihenni. Kutyámat nem vihettük magunkkal, tehát rábíztuk. Hazaérkezvén elég érdekes dolgot mesélt…egyik nap jött át levinni a kutyát. Amikor feljöttek, furcsa érzés kerítette hatalmába őt. Érezte a “jelenlétet” . Gondolati úton azt kérte tőle az entitás, szellem, hogy továbbítsa nekem az üzenetet: ő az én anyukám és nagyon szeret és mindig is szeretett… A szomszéd nem volt erre felkészülve lelkileg és pánikszerű gyorsasággal távozott tőlünk..lehet hogy lett volna még üzenet, de nem mert vállalkozni több közvetítésre… Néha még most is megreccsen egy bútor, ami még az övé volt, csak úgy… Ritkán én is érzékelem a jelenlétét.. Nem félelmetes, inkább megnyugtató..
Egyszer részt vettem egy szeretteinkkel való találkozás nevű vezetett meditáción.Sikerült kellőképpen ellazulnom…létrejött a találkozás…egy hosszú útról jött Anyu felém, mellette, azóta szintén elhunyt kutyám. Mindketten mosolygósan fiatalon üdvözöltek…mély melegség járta át szívemet…patakokban folytak a könnyeim…nagyon szerettem – szeretem őket… úgy hiszem ez volt az igazi búcsú….
Nemrégiben egy “médiumnál” jártam. Ő is megerősítette, hogy minden rendben van és nagyon szeret Anyu ( előtte nem meséltem a hölgynek Róla)…