Úszás közben mindig agyalok valamin. Rovom a monoton köröket. Néha sikerül csak odafigyelnem, amit csinálok. Időnként próbálok egy kicsit más mozdulatokat a hatékonyság növelése érdekében. No és persze azért, hogy megszakítsam az örökös agytekergetést. Történt egyszer, hogy úszás közben a folyamatos észjáratás helyett, sikerült nem gondolni semmire.A kósza gondolatok elsuhantak..és nem jött helyettük más. Csak tempóztam folyamatosan. Mellúszás közben – levegő be – a fejem benn a vízben. Éreztem, hogy eggyé válok a körülöttem lévő sűrűbb közeggel. Nem érzékeltem a környezetemet, dolgokat, embereket, színeket szagokat.. Kellemes, laza boldogság járta át egész testemet… Csak tempóztam, tempóztam… nem tudom mennyi idő telt el közben.. később egy gondolat suhant át agyamon.. mintegy felocsúdva.. nem vettél levegőt – hallottam saját magam – ..nem kellene már lélegezni?.. mióta vagy levegő nélkül?…. és ezzel beindult újra az automatizmus… Szertefoszlott a varázslat, az időtlenség érzése…, de a békés nyugalmas állapot megmaradt még sokáig…
Azóta sem sikerült ilyen állapotba jutnom. Ennek már több éve. Sok – sok kilométert leúsztam már az eset óta.. Jó lenne ismét átélni, megtapasztalni ezt a légüres térben való békés lebegést!!!..
Kommentek