kettős álom

Néhány évvel anyám égi szférákba távozása után, egyik éjjel vele álmodtam. Nem szoktam vele álmodni, két eset kivételével.Az első álom halála után pár héttel látogatott meg. Kíváncsi voltam rá, hogy “odaát” jó dolga van-e, jó helyre került-e. Erre álmomban kaptam választ. A helyszínre és a szituációra már nem emlékszem, csak fiatal korú mosolygós arcára. Nem szólt semmit,de tudtam, hogy jó helyen van, nem kell aggódnom. Akkor nagyon fontosnak tartottam, hogy tudjam mi lett vele. Amikor kiderült, hogy nagy a baj édesanyámmal, kaptam egy könyvet kölcsön a – Tibeti könyv életről és halálról. Nagyon sokat segített abban, hogy fel tudjam dolgozni az elvesztését és hogy el tudjam engedni őt. Amíg a teste itt volt, de időnként már odaát – beszélgettem vele. Nem közvetlenül, hanem gondolatban este otthon egy gyertya mellett. Megbeszéltük és rendeztük dolgainkat, kérve bocsánatát. A mosolygós álombéli találkozás után 1-2 évvel egy elég különös álom lepett meg. Mondhatni szinte skizoid jellegű. Álmomban az utcán mentem édesanyámmal – aki már elhunyt. Egyszer csak az utca túloldalán megláttam az édesanyámat,miközben vele sétáltam a másik oldalon! A látványra elkerekedett a szemem és és sírni kezdtem. Mondtam édesanyámnak hogy ő ott a túloldalon az édesanyám aki nagy beteg és haldoklik! Tehát nem sétálhat ott az utcán! Hiszen olyan gyenge hogy alig bír a toalettre is kimenni! Ezután sírva ébredtem. Még hetekig az álom hatása alatt voltam.Próbáltam megfejteni, mit jelent az álom. Valószínűleg a tudatos énem megnyugodott és elengedte őt, de érzelmileg még nem tudtam túltenni magam rajta.Azóta sem következett újabb álom a két esetet leszámítva.